Békülés^_^

és ezzel fogtam magam és átmentem az eredetileg nekem szánt szobába és lefeküdtem,az ajtót nem csuktam be és TaeJun utánam jött és lefeküdt mellém az ágyra én oda bújtam mellé ő fel emelte fejem és megcsókolt......♥. Én vissza csókoltam ami akkor nagyon jól esett most egyáltalán nem érdekelt senki és semmi teljesen átadtam magam neki és tudtam hogy ő is élvezi.Egy kis idő után arra lettem figyelmes hogy felém tornyosul és kezét  pólóm alá teszi és leveszi rólam.Már csak pár ruha darab volt rajtunk és ekkor megálltam.
-Állj..álljunk meg.-mondtam zilálva.
-De miért?-kérdezte.
-Nekem ez túl gyors.-mondtam.
Ezután már csak arra lettem figyelmes hogy este van .
-Jó sokáig elvoltunk-mondtam mosolyogva.
-Igen és én nagyon élveztem.-és vágott egy perverz mosolyt.
Nem öltöztünk fel-csak fehérneműbe- el aludtunk.

A mai reggel sokkal jobb volt mint az eddigiek most végre volt mellettem valaki és nem is akárki. De néha már kezdtem össze zavarodni ki is szeretek igazából már én magam sem tudom. Mikor fel akartam kelni egy kéz vissza rántott és egyenesen a szájához húzott.
-Jó reggelt-mosolygott TaeJun. Remélem most már jobb mint az eddigiek.
-Igen jobb.-mondtam és én is meg csókoltam .
-De ezt nem tehetjük meg megint.-mondtam most már komolyan.
-Miért?
-Mert ez így nem jó nem járhatok egyszerre két fiúval.
-De hisz nem is jársz Harával.-vágott értetlen fejet.
-Ez igaz de........-nem fejeztem be.
-De szereted ugye?-kérdezte
-Igen.-mondtam halkan.De én téged is szeretlek és most össze vagyok zavarodva nem tudom mit csináljak.-hajtottam le a fejem.
-Igen tudom én is szeretlek de szerintem hallgass a szívedre és én nem haragszom rád amiért nem engem szeretsz annyira mint Harát és ha baj rám számíthaszt.
-Oké köszi:) és igazából mi is volt tegnap?.-kérdeztem
-Hát az mit láttál az Hara unoka tesőja volt csak már régen találkoztak és ezért örült neki annyira.
-És ez biztos hogy igaz?-kérdeztem.
-Igen.
-Hát oké akkor megyek és beszélek vele.-ezzel fel öltöztem és ki mentem .
Mikor bementem a szobába Hara még aludt és mivel nekem sietnem kellett nem vártam meg míg fel kel írtam neki egy levelet:


Jó reggelt!
Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt meg kellett volna hallgatnom téged igazad volt nagyon sajnálom hogy nem hittem neked remélem nincs harag.Ha fel kelsz én már nem leszek itthon de majd sietek. 
Szeretlek:JeMin

Miután végeztem oda tettem az üzenetet az ágyra és ezzel ki mentem.Gyors felöltöztem és elindultam először a munkahelyre mentem és utána pedig a szüleimhez látogatóba.
-Oh már ennyi az idő indulnom kell.-néztem rá az órára ami már 6 órát mutatott.
-Ne siess mindig ennyire.-mondta a húgom kicsit dulcásan.
-És mikor mehetek el hozzátok?.-kérdezte reménykedve.
-Hát....-kezdtem volna bele de apa közbe vágtak.
-Semmikor azok a fiúk túl idősek hozzád.-mondta határozottam apa. Tudtam hogy nem fogja engedni hisz még engem sem nagyon akart elengedni nem hogy a húgomat.
-De apa!!! nem vagyok már olyan kicsi 16 vagyok.
-Az még elég kicsi szóval nem mész sehova.
-De akkor JeMin miért mehet ?.-már kezdet hisztibe átmenni a dolog.
-Egyrészt mert ő neki így közelebb van a munka másrészt ő meg idősebb.-mondta apa.
-Nem is sokkal idősebb nálam 4 évvel.
-Nem baj téma lezárva itt maradsz és kész.-zárta le apa a témát.
-Most viszont mennem kell de majd még jövök .-mondtam.
Elköszöntem mindenkitől beszálltam a kocsiba és elindultam haza.Mikor haza értem Hara rögtön beleugrott a nyakamba.Köpni-nyelni nem tudtam annyira meg lepődtem.
-De jó hogy végre haza jöttél.-mondta boldogan.
-Én is.-és ezzel újra meg öleltem.
-Gyere beszélni szeretnék veled.-mondta és ezzel felvonszolt az emeletre egyenesen a szobába.

-Elolvastam az üzeneted és örülök hogy hiszel nekem  és szeretném meg kérdezni hogy lennél a barátnőm?.........